ოIdέzετεҝო + ო Pнoτσsო
2014. július 23., szerda
2014. március 30., vasárnap
Egy mosoly álarca alatt fokozatosan haldoklom legbelül...
Hányingerem van a világtól ... elég az emberekből a hazugságból abból , hogy mindenki becsapja másikat és rezzenéstelen arccal nézik végig ahogy tönkre megy az életük. Elegem van ,hogy senki sem becsüli amije van és mindig többet akarnak ... szánalmas...Mintha állnék a tömeg közepén és segitségért kiabálnák , de senki sem hallja meg...mindenki megy tovább és észre sem veszik , hogy szükségem van valakire ... valakire aki visszaránt aki nem hagy egyedül .. akire elég ránéznem és tudja , hogy baj van ... valakire aki sosem hagy cserben és nem csak magával foglakozik ... valakire aki észre veszi , hogy már rég szarul érzem magam és amit eddig mutattam az mind álca volt ... egy emberre aki visszaránt az életbe ... (saját) |
2014. március 2., vasárnap
2014. január 10., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)