![]() |
| Miért ? |
2013. december 29., vasárnap
![]() |
| Felébredtem egy reggel, belenéztem a tükörbe és nem láttam magamat. Vissza nézett rám egy lány, aki folyton csalódott és csalódást okozott másoknak. Csak néztem, és néztem őt, próbáltam elképzelni a jövőjét. Látni akartam milyen lehet egy boldog kapcsolatban, csak egyetlen mosolyt akartam látni az arcán. De nem láttam semmit, csak egy nagy sötét foltot. Tényleg ez vár rám? Reggelek, amikor nem érzem, hogy mi köt az élethez? Miért fáj, hogy mindenki tovább lép? Talán csak a mai nap. Felnőttünk. Minden egyes nappal távolabb kerülök tőled, és egyre biztosabban tudom, hogy nem fogsz visszajönni. Néha már görcsösen boldog akarok lenni, mindegy, hogy kivel és mikor. Ezzel meg az a baj, hogy nincs itt senki mert valaki, aki egy kicsit is érdekelt, fejvesztve menekült el. Eltűnt minden amiben hittem, mert a többieket elnyeli a boldogság fullasztó tengere. |
| Azt hittem minden rendbe fog jönni , hogy boldog leszek egy év után nélküle , de nem vagyok ... Még mindig hiányzik még mindig szeretem ... még mindig vele akarok lenni csak vele nem mással ...Létezik ilyen ? Hülyeség az egész , hogy küzdeni kell valakiért ha szereted mert én küzdöttem tényleg ... igyekeztem .. helyre tenni a hibámat , de nem sikerült , hogy megérte hülyét csinálni magamból százszor nem mondanám .. ugyanott tartok egyedül vagyok ...boldogtalan ...Mi értelme , hogy még itt vagyok ? SEMMI... (saját) |
2013. november 15., péntek
2013. szeptember 10., kedd
2013. április 22., hétfő
-
a szíved majd meghasad,
amikor már azt hiszed, hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon,
hogy egész könnyen ment és hamar túltetted rajta magad. de ekkor meghallasz egy
zenét csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek felszakadnak, azt
hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. és ez valamilyen szinten igaz is. a
fájdalom teljesen soha ne fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul, a sebhely az
ott lesz. és akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet,
nem kell, hogy róla legyen szó, csak azt a bizonyos nevet... arról is csak ő
fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. akaratlanul is, de
belegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akár látni
is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne maga a tudat is, hogy vele
lehetsz, ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra, hogy
mással van, az jár mindig a fejedbe, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem
tettél meg érte, de aztán rájössz, amit ő mindvégig tudott: képes lennél érte bármire,
akkor is és most is. mert szereted. ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a
remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart,
újból tovább áll és megint kezdődik minden elölről..
|
| Köszönettel tartozom azoknak, akik utálnak, mert ők azok, akik erőssé tesznek. Köszönöm azoknak, akik szeretnek, mert miattuk olyan nagy a szívem. Köszönöm azoknak is, akik elhagytak, mert megmutatták, hogy bizony semmi sem tart örökké - és tiszta szívből köszönöm azon keveseknek, akik mellettem maradtak, mert ők voltak, akik megmutatták az igaz barátság jelentőségét . |
2013. április 6., szombat
2013. március 27., szerda
![]() |
| Szerintem a legszebb dolog, hogyha látod valaki szemében magadat, látod ahogy megcsillan benne a fény, ahogy felnéz Rád és becsül, ahogy kimutatja, hogy szeret. Ezekért a dolgokért érdemes élni, ezek a pillanatok belőlünk vannak, hogy megértsd, milyen az ha nem egy utolsó embernek néznek. Csak érezned kéne, hogy hány ember tenné érted tűzbe a kezét... |
2013. március 18., hétfő
![]() |
| HIÁNYZOL. Napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem. Igaz, sokszor veszekedtünk, de akkor is hiányzol az életemből. Néha, azon gondolkozom elmondom. De mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. És mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. Nagyon! |
![]() |
| Amikor nevetek, ők velem nevetnek, de figyelmeztetnek, hogy ha elmúlik a boldogság akkor se adjam fel. Amikor sírok átölelnek, de emlékeztetnek arra, hogy ez is elmúlik, és újra nevetni fogok. Amikor magam alatt vagyok, megfogják a kezem és felhúznak.Ha félek egyedül,mellém állnak és bátorítanak. Azt hiszem a barátság több,mint egyszerű kötelék. Épp ezért nincs boldog ember, barátok nélkül.♥ |
![]() |
| Képes lettem volna eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy mindenem voltál, neked több kellett.. Elengedtelek remélem most MINDENED megvan.. ;/ |
2013. március 16., szombat
2013. március 9., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)






































