Tudod mit jelent nekem a barátságunk? 
~ föld: mert biztonságban érzem magam melletted, tudom, hogy nem fogsz megbántani egyik pillanatról a másikra.
~ tűz: mert néha vitatkozunk, no de melyik kapcsolatban nincsenek viták.
~ víz: mert ha kell lenyugtatsz és csenden ülünk egymás mellett, ha kell együtt terveljük ki milyen gaztettet viszünk véghez a kiszemelt emberen.
~ levegő: nem tudok a barátságunk nélkül élni. KÖSZÖNÖM HOGY ILYEN BARÁTNŐM VAN.

Az életben már sok mindent megbántam... de az, hogy Téged megismertelek sosem fogom!

Többé nincs 'MI'. Ami maradt az TE és ÉN. Külön - külön..Sajnos ... hülye voltam .. elengedtelek ...bárcsak ujra együtt lehetnénk ! :(

Én azt várom, hogy eljön majd valaki, akinek úgy kellek, ahogy vagyok. Érdekli, hogy mit beszélek, nem türelmetlen hozzám, és nem azért bólogat, hogy könnyebben lefeküdjek neki.

Olyan pasi kell nekem, aki robban, ha azt hiszi, hogy elveszíthet.

Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton ahol megtalálhatom az igazi önmagam...:)

Az a nagy baj az idővel, amit megtanultam az alatt a két hét alatt, amit veled tölthettem, és az alatt az utolsó két hónap alatt, amit vele, hogy végül mindig elfogy. Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.