HIÁNYZOL. Napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. Hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem. Igaz, sokszor veszekedtünk, de akkor is hiányzol az életemből. Néha, azon gondolkozom elmondom. De mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. És mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. Nagyon! 

Még mindig mosolyog rám. Még mindig beszélünk. Még mindig szeretem. Tudom, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy ő nem akar úgy engem, mint én őt. Amikor rá mosolygok, egy világ dől össze bennem, mert nem lehetek mellette, nem lehetek a szívében, csak a gondolatai halvány fényében.. 

Amikor nevetek, ők velem nevetnek, de figyelmeztetnek, hogy ha elmúlik a boldogság akkor se adjam fel. Amikor sírok átölelnek, de emlékeztetnek arra, hogy ez is elmúlik, és újra nevetni fogok. Amikor magam alatt vagyok, megfogják a kezem és felhúznak.Ha félek egyedül,mellém állnak és bátorítanak. Azt hiszem a barátság több,mint egyszerű kötelék. Épp ezért nincs boldog ember, barátok nélkül.♥

Nem könnyű túl lépni azon, akit valaha legjobban szerettél.. Ha úgy érzed nem megy, és összeomlasz, gondolj arra, hogy menni fog, végig tudod csinálni, hiszen nem véletlenül nincs már melletted ! Mindennek meg van a maga oka.. :/)

Össze vagyunk kötve, ha akarjuk, ha nem. Láthatatlan szálakkal, de mindig ott vagyunk egymás életében és tudjuk, hogy összetartozunk. ♥

Képes lettem volna eldobni mindenem csak azért, hogy boldognak lássalak, hogy lássam a mosolyod, hogy halljam a nevetésed. Annyi mindent megtettem volna érted és ezt tudtad, kihasználtad majd eldobtad. Neked nem volt elég, hogy mindenem voltál, neked több kellett.. Elengedtelek remélem most MINDENED megvan.. ;/