Van amikor csak ülsz és bámulsz a semmibe... a fájdalom hatalmas... már nincs rád szüksége... nem tudsz mit mondani... csak vagy magadnak mint egy hold kóros... elhatalmasodik feletted a zokogás, ömlenek a könnyek, mint az eső egy hatalmas vihar közepette... nem tudod megállítani.... és csak az jár a fejedben, hogy: 'De én akkor is szeretem!'