Mindig itt fekszek az ágyamban, és próbálom megkeresni az okát, hogy...
Az okát annak, hogy miért kéne maradnom. Egy okot, hogy miért menjek el. Egy okot, hogy miért adjam fel. Egy okot, hogy miért higgyek. Egy okot, hogy miért emlékezzek. Egy okot, hogy miért felejtsek. Egy okot, hogy miért szeressek. Egy okot, hogy miért utáljak. Egy okot... csak egy okot... mindenre.
Hol rontottam el? Mi a baj 

velem? Elegem lett abból, hogy mindig okokat keresek, szóval abbahagytam. Néha csak annyira van szükséged, hogy megállj egy pillanatra. Minél több buta kérdés, annál több buta válasz. Nem minden történik okkal. A visszatérő emlékek megölhetnek, de csak jönnek és mennek, mint az érzések. Semmi sem egyszerű. Akkor mégis miért tennénk a dolgokat még bonyolultabbá?