-Szeretsz?
-Nemtudom.
-Miért nem?
-Nem vagyok biztos.
-Kételyek?

-Azok.
-Akkor mit érzel?
-Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy
velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád.
Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem
bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova...csakhogy
együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy,
nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni.
A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen
szót sem. Csak elsétálok...Néha utálom, ahogy kinézel.
De ezt se mondom soha. A lényeg kárpótol mindenért.
Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet,
olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.
Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok,
aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű,
de nem... ez bonyolult.
-Akkor szeretsz?
-Azt hiszem....